A kiegyensúlyozás a fő tehetetlenségi tengely és a geometriai forgástengely összehangolásának folyamata a forgó test anyagának hozzáadásával vagy eltávolításával. Ily módon csökken a centrifugális erők hatása, ami növeli a forgó berendezés minőségét és megbízhatóságát. A kiegyensúlyozással elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a lehető legkisebb mechanikai igénybevétel érje a forgórészt , csökkentve a rezgéseket és a csapágyterhelést.
Kiegyensúlyozó SCHENCK gépeinken a következő paramétereknek megfelelő forgó testek statikus és dinamikus kiegyensúlyozását végezzük:
A csapágyak maximális élettartama akkor érhető el, ha a teljes statikus terhelés centripetális erőkomponense kevesebb, mint 10%. A kiegyensúlyozás tovább csökkenti a gépalkatrészek meglazulását és a zaj forrását okozó rezgéseket. Ritka esetekben testi sérülést is okozhatnak. A kiegyensúlyozás kísérő hatása a működési fordulatszám növelésének lehetősége, és ezáltal a berendezés teljesítményének növelése. A test tömegeloszlását a súlypont és a fő központi tehetetlenségi tengely elhelyezkedése alapján határozzuk meg. Egyensúlyhiány akkor fordul elő, ha a forgástengely nem esik egybe a fő központi tehetetlenségi tengellyel.
Ez az egyensúlyhiány leggyakoribb esete. Ennek feltétele, hogy a fő központi tehetetlenségi tengely nem párhuzamos és a forgástengelyt sem keresztezi. A fő központi tehetetlenségi tengely tehát nem azonos pályán forog a forgástengellyel. A dinamikus egyensúlyhiány teljes kiküszöböléséhez két kiegyenlítő síkban kell korrekciót végezni.
A statikus egyensúlyhiány feltétele, hogy a test súlypontja ne a forgástengelyben legyen, hanem párhuzamos legyen a fő központi tehetetlenségi tengellyel. A statikus egyensúlyhiány korrekciója a súly növelésével történhet. A legjobb esetben a kiigazítás a súlypont síkjában történik, ahol a tömeg növelése biztosítja a súlypontnak a forgástengely felé történő eltolódását.